Ön itt áll: Univerzális Élet > Az állatok kérése: Hagyjatok bennünket élni! > Prófétai szó az állatokért

Prófétai szó az állatokért


Kedves Embertársaim,

Több mint 30 éve az örök Szellem, Isten Krisztusának szavának hordozója lehetek. Most azt fogják kérdezni, hogy mit is jelent az, hogy valaki az örök Szellem szavának hordozója - ez azt jelenti, hogy az illető Isten prófétája, ami engem illet: Isten prófétanője. Nem én választottam magam erre a feladatra, nem én nevezem így magam, nem illetem magam a névvel: Isten prófétanője.

Az Örökkévaló tett engem az Ő isteni eszközévé, mert egy isteni megbízatás állt előttem fentről, Isten birodalmából. Isten nevez engem szavának hordozójának, az Ő prófétájának. Én magam egyszerű ember maradtam az emberek között: Gabriella nővér fivéreim és nővéreim számára örök Atyánk szellemében.

Az elmúlt több mint 30 év során Isten Krisztusának Szelleme a prófétai szó által számtalan kinyilatkoztatást adott az embereknek, az Élet szavait, útmutatásokat és figyelmeztetéseket, melyek többek között a mai korra vonatkoznak. Szellemi fejlődésemmel kapcsolatban egy kivonatot találhatnak Isten Krisztusának nagy kinyilatkoztatási művében az „Ez az Én Szavam - Alfa és Omega“ című könyvben és ugyanúgy a „A Kozmikus Tudatba vezető út – Boldogság, szabadság és béke“ című kiadvány első részében.

Ezzel a rövid bevezetővel szerettem volna bemutatkozni. Ahogyan már említettem, én az Önök testvére vagyok Isten Szellemében, a mi Atyánk Szellemében, akinek gyermekei, akinek fiai és leányai vagyunk mi mindannyian. Én tehát egy ember vagyok az emberek között, mindazonáltal az örök Létből kapott isteni küldetéssel, megbízatással.

Az elmúlt 30 évben nem csak embertársaim reménytelenségét, magányosságát, szenvedését, szomorúságát és betegségeit éltem át, fivéreim és nővéreim szenvedéseit, akik keresztényként a "Mi Atyánkban" egy Atya gyermekének vallják magukat, hanem kimondhatatlan szenvedést éltem át és élek át az állatvilágban is. Az állatoknak alig vannak jogaik ebben a világban, és csak ritkán van szavuk. Az embereknek azonban a mindenkori állam alkotmányának megfelelően jogaik és kötelességeik vannak, és ezzel szavuk is. Az állatoknak azonban emberekre van szükségük, akik szeretik őket és beszélnek értük ebben a sötét, kegyetlen és brutális világban.

Az Isten és a felebarát iránti szeretet nem csak ránk, emberekre vonatkozik. Isten az élet teremtője. Akár emberekre, vagy állatokra gondolunk, vagy az egész Földanyára, annak sokféleségével – az élet Isten jelenléte a természetben is, minden állatban, minden vízcseppben és minden kőben. Jézus a minden teremtény iránti szeretetet tanította nekünk. Földi élete során az állatoknak is hangot adott, amelyről a Bibliában már nem lehet olvasni, az apokrif evangéliumok azonban, mint például Jézus evangéliuma, jelentést tesznek Jézus állatszeretetéről cenzúrázatlanul és részletesen. E helyen csak néhány példát idéznék:

»Legyetek igazságosak és irgalmasok felebarátaitok és minden teremtmény iránt, aki itt él, és alázatosan járjatok Istenetekkel.«

Egy másik helyen ez olvasható:
»És odajött az oroszlán, lefeküdt Jézus lábai elé, és kimutatta szeretetét. A nép pedig nagyon csodálkozott és azt mondták: „Nézzétek, ez az ember szeret minden teremtményt, és hatalma van még a sivatag állatai felett is, és azok engedelmeskednek Neki.“«

»Jézus felment Jeruzsálembe és látott egy tevét nagy rakás fával megpakolva. A teve pedig nem tudott felmenni a hegyre, és hajtója ütötte és kegyetlenül bántalmazta,  azonban még sem tudta elmozdítani az állatot. Jézus amint ezt látta, azt mondta neki: „Miért ütöd a te fivéredet?“ A férfi így válaszolt: „Nem tudtam, hogy a fivérem. Nem egy teherhordó állat ez, és nem arra van, hogy engem szolgáljon?“
 Jézus pedig így felelt: „Nem ugyanaz az Isten teremtette ugyanabból az anyagból ezt az állatot és gyermekeidet, akik téged szolgálnak, és nem ugyanazt a lélegzetet kapják Istentől  mindannyian?“«

Továbbá ezt is olvashatjuk:
»Jézus betért egy faluba, és talált ott egy gazdátlan cicát, aki éhségtől szenvedett és utána kiáltott. Felemelte, beburkolta köntösébe és keblén pihentette. És miközben átment a falun, enni és inni adott a cicának. Az állat pedig evett és ivott, és kimutatta háláját. Jézus pedig átadta őt egy tanítványának, egy Lorenza nevű özvegynek, és ő gondoskodott ezután róla. És néhányan a népből azt mondták: „Ez az ember minden állatról gondoskodik. Talán a fivérei és nővérei, hogy így szereti őket?“ Ő pedig azt mondta nekik: „Valóban, ők a ti fivéreitek Isten nagy családjából, a ti fivéreitek és nővéreitek, akiknek ugyanaz a lélegzetük, az élet lélegzete az Örökkévalótól.  És aki csak a legkisebbről is közülük gondoskodik, enni és inni ad neki szükségében, az azt Velem teszi, és aki szándékosan eltűri, hogy valamelyikük hiányt szenvedjen, és nem oltalmazza, ha bántalmazzák, hanem megengedi a rosszat, az olyan, mintha ezt Velem tenné. Ahogyan ebben az életben cselekedtek, úgy bánnak majd veletek következő életetekben.“«

Azt is olvashatjuk:
»Valóban, azt mondom nektek, aki hasznot húz az igazságtalanságból, amit Isten egy teremtményének okoznak, az nem igazságos. Éppoly kevéssé tud szent dolgokkal bánni, vagy a menny titkait tanítani az, akinek keze vérrel szennyezett, vagy szája tisztátalan a hústól.  

Továbbá ez áll:
»Amit akár legkisebb gyermekemmel is tesztek, azt Velem teszitek, mert Én bennük Vagyok, ők pedig Bennem. Igen, Én benne Vagyok minden teremtményben, és minden teremtmény Bennem van. Örülök minden örömüknek, és minden fájdalmuktól Én is szenvedek.  Ezért azt mondom nektek: Legyetek jóságosak egymással és Isten minden teremtményével.“«

Továbbá:
»Az ünnep közel volt, és Jézus Betániából ismét felment Jeruzsálembe. És a templomban állatárusokat talált, akik öszvérekkel, juhokkal és galambokkal kereskedtek, valamint voltak ott pénzváltók is. Ekkor ostort készített hét zsinórból, és kiűzte őket a templomból. Szabadon engedte a juhokat, az ökröket és a galambokat, kiborította a pénzváltók pénzét, és felborította az asztalokat. 
Azt mondta nekik: „Vigyétek el mindezt, és ne tegyétek Atyám házát kereskedőházzá. Nincs-e megírva: Házam imaház kell, hogy legyen minden nép számára? Ti azonban rablók barlangjává tettétek, és mindenféle szörnyűséggel töltöttétek meg“
És nem szenvedhette, hogy bárki is véres edényt vigyen át a templomon, vagy hogy állatokat öljenek....«

Már az Ószövetségben is azt mondta Isten a prófétákon keresztül: Vágóáldozataitok irtózatosak számomra. – Az emberek azonban még mindig állatokat áldoznak ünnepeikre.

Mindezen ellentmondások ellenére egyre több ember éli át az intézményes egyházak falain kívül Isten Krisztusának hatalmas fénysugárzását. Egyre több ember szerez tudomást Jézus szeretetéről, jóságáról és szelídségéről. Felismerik, hogy a gyengébbekről való gondoskodás és az irántuk való irgalmasságról szóló tanítás az állatokra is vonatkozik. Más szemmel kezdenek el az állatokra tekinteni - és nem csak hússzállítóknak nézik őket - hangot adnak az állatoknak.

Én is hangot adok az állatoknak. Az állatok szólnak szívemben, és lefordítom beszédüket az Önök nyelvére. Kedves embertársaim, nagyon bízom abban, hogy e szavak elérik majd az Önök szívét!

Az állatok kérése:

Minden évszakban és minden időjáráskor, legyen hideg, meleg vagy akár hőség a nyári napokon, sok állattestvérünk a szabadban van védettség nélkül, tető nélkül. Ők kérik rajtam keresztül:

„Segítsetek nekünk, hogy tető kerüljön a fejünk fölé, ahogyan a tiétek fölött is van, és ahogyan a betlehemi állatok feje fölött is volt, akik befogadták Máriát és Józsefet, valamint gyermeküket.                      Érezzétek szívetekben ti, emberek! Érezzétek, hogy mi a ti kis testvéreitek vagyunk! A mi számunkra is minden nap "Betlehem " lehetne, ha az emberek, akik szeretnek minket, segítenének, hajlékot és élőhelyet teremtenének, hogy például tiszta táplálékot kapjunk, ahogyan azt a Földanya szeretné adni nekünk, műtrágya nélkül.

Kérünk, kérünk titeket, segítsetek, hogy az állatszerető emberek menedékeket építhessenek és földet vásárolhassanak, hogy olyan táplálékhoz juthassunk, amit ti is kívántok magatoknak: tiszta természetet.

Kérünk, segítsetek, hogy a vadászok és csapdaállítók többé ne húzhassanak hasznot brutális és gyáva lővő és foglyulejtő módszereikkel! Halott testünk mihelyt nem kerül sültként az asztalra, nem lesz többé okuk, továbbra is ölni minket.

Mi állatok szívből kérjük: Ne egyétek a húsunkat! Ha csökken a húsfogyasztás, akkor ennek következtében egyre inkább csökken az erőszak az erdőkben és a mezőkön is.
Kérünk, kérünk titeket, járuljatok hozzá, hogy étkezési szokásaitok ne szolgáljanak "vágóáldozatok" alapjául. Ha ti emberek elgondolkoztok mindezekről, akkor gondoljatok Máriára és Józsefre is, valamint a betlehemi istálló állataira. József és Mária nem vágták le az állatokat testi jólétükért – szerették az állatokat, az állatok pedig szerették őket, meleget ajándékoztak nekik, és átadták a jászolt a gyermeknek. Azok az emberek, akik a "Betlehemet" példaértékűnek tekintik, nem csak karácsonykor gondolnak Isten nagy szeretetére, hanem tudatosítják, hogy a "Betlehemnek" minden nap jelen kellene lennie,  mert Isten, az Örökkévaló, szereti az embereket, de az állatokat is és az egész Földanyát."

A vágóállatbörtönökben lévő állatok is szólnak szívemben, és én, Gabriella, hangot adok nekik: „Azért tenyésztenek minket, hogy levágjanak, foglyok vagyunk egy szörnyű istállóban. Mi is a teremtés lényei vagyunk, akik hasonlóan érzünk, mint ti emberek. Érezzük a félelmet, a szenvedést és az örömet. Közülünk sokan szarvasmarhák. Levágásra ítéltek minket, mivel az emberek meg akarják enni a húsunkat, nagyon szűk helyen állunk, szűkös mozgási lehetőséggel. Alattunk rácsos fémpadló van. Ürülékünk átesik ezen, és így arra kényszerülünk, hogy egy bomló légkörben vegetáljunk.

Kérünk, kérünk titeket, ne egyetek meg minket, mutassátok a felebaráti szeretet jelét! Nézzetek a szemünkbe, és érezzétek, hogy mi szarvasmarhák, ugyanúgy mint ti, a teremtés lényei vagyunk, így a ti felebarátaitok, hiszen Isten az egység az állatokban, a növényekben, a kövekben, az egész Földön és az egész világmindenségben.
Mi szarvasmarhák ugyanúgy lélegzünk, mint ti. Szeretitek a szabadságot– ugyanúgy mint mi. Ti és lélegeztek, és azt szeretnétek hogy egy ember és egy állat se vegye el tőletek szándékosan a lélegzetet.                                                             Kérünk, kérünk titeket, mutassátok a felebaráti szeretet jelét: Ne egyetek meg minket! Akkor az állatgettó-létesítők fokozatosan nem jutnak profithoz,  és így abbahagyják a tenyésztést, a hústermelést – a mi húsunk termelését, akiknek ugyanaz a lélegzetünk, mint nektek, embereknek!
A lélegzet az élet, és az örök Teremtőtől jön. Kérünk titeket, ne vegyétek el szándékosan a lélegzetünket azért, hogy húst egyetek.“

Libák, kacsák, tyúkok – a Föld minden állata kéri; a vizek állatai kérik; a levegő állatai kérik:
„Hagyjatok bennünket élni! Kérünk, kérünk titeket, ne egyetek meg minket! Engedjétek, hogy szívetekben felébredjen a szeretet minden teremtmény iránt! Adjatok nekünk hangot ebben a kegyetlen és brutális, emberi világban; hagyjatok bennünket élni! - ezt kérjük.“


Az állatok a kísérleti laboratóriumokban kérik:
„Emberek, segítsetek, hogy abbamaradjon a bestiális kegyetlenkedés és kínzás rajtunk, élőlényeken! Ti emberek sem szeretnétek kísérleti alanyok lenni. Ti sem szeretnétek, hogy kínozzanak titeket. Mi, megkínzott, meggyötört állatok szenvedünk! Hasonlóan mint ti emberek, mi is érezzük a fájdalmat, a kínt, és szenvedünk. Félünk tudatos megölésünktől, amely ritkán kínok nélküli. Kérünk, kérünk titeket, segítsetek, és engedjétek, hogy emberi szívetekben felébredjen Jézus, a Krisztus szeretete, aki szerette az állatokat és mindent, amit a Föld hordoz. Mi állatok segítséget kérünk, kegyelmet és irgalmasságot!

Kérünk, kérünk titeket, embereket, adjatok nekünk hangot! Ne egyetek meg minket! Érezzetek velünk!

Akkor elkezdtek minket szeretni, és akkor fokozatosan létrejön a béke az erdőkben és a mezőkön, az istállókban, a vizekben,
a levegőben és a kísérleti laboratóriumokban.
Ha az emberek szívében létrejön a "Betlehem" az állatszeretet jegyében, akkor az emberek között is megvalósul az Isten és felebarát iránti szeretet, a béke és az egység, amit Jézus, a Krisztus tanított az embereknek.“

Kedves embertársaim, engedjék meg, hogy az állatok az Önök szemébe tekintsenek! Akkor érezni fogják, amit mondani szeretnének, újra és újra ezt: „Kérlek, kérlek, segíts nekünk!“

Az állatok azonban megköszönik az emberek jóságát, szeretetét és irgalmasságát, azokét, akik valóban az Isten és felebarát iránti szeretetet testesítik meg. Átélhetünk pillanatokat az állatokkal, és megérezhetjük, hogy ők a mi teremtménytársaink, akiket a Teremtő-Isten lehelete által ugyanaz a lélegzet éltet, mint minket embereket. 
Lélegezzünk együtt az állatokkal! Akkor világosabb lesz ez a világ, és Isten birodalma felébred bennünk, ami a béke szívünkben és lelkületünkben.
Ha az állatokat beengedtük szívünkbe, akkor megtanultunk egy kicsit jobban szeretni. Akkor növekszik bennünk az Isten és felebarátaink iránti szeretet is, és béke van bennünk.  

Jézus, a Krisztus, azt tanította nekünk:
„Aki szavaimat hallja, és a szerint cselekszik, az olyan, mint az okos ember, aki házát sziklára építette. És ömlött az eső, jött az árvíz, tomboltak a viharok, és a víz rázúdult a házra, de az nem dőlt össze, mert sziklára építették. Aki azonban szavaimat hallja, és nem a szerint cselekszik, az olyan, mint a balga ember, aki a házát homokra építette. Amikor pedig ömlött az eső, jött az árvíz, tomboltak a viharok, és a víz rázúdult a házra, az összedőlt, és teljesen tönkrement.“

Az őskeresztények az egész világon valóban Krisztusra építenek. Megvásároltak egy darabka földet, egy "Új Betlehem" földet, amely egy kis befogadóállomás az állatok számára. Ez egy olyan projekt, amely hangot ad az állatoknak. Ezen a még kis földön az állatok félelem nélkül élhetnek. Vannak itt szarvasmarhák, juhok, libák, kacsák, macskák. Ehhez jönnék még a madarak, akik szívesen lelnek otthonra a kihelyezett odúkban. Az erdők és mezők állatai egyre közelebb jönnek. Érzik a védettséget és az otthont a Földanya ölén, amely az ember különösebb beavatkozása nélkül azt nyújtja az állatoknak, amivel rendelkezik: mindenekelőtt biztonságot, hajlékot, békét és táplálékot.

A békés 'Új Betlehem" föld még kicsi.
Az Önök segítségével nagyobb lehet, és egyre több állatnak adhat védettséget és otthont.

Nem szeretnék koldulni, hanem a szívüket szeretném megszólítani, és szívükben kérek az állatoknak és a Földanyának. Mindenfajta koldulás egyfajta kényszert jelent. Én azonban az Önök szívét szeretném elérni. Ha ez sikerült, és úgy döntenek szívből, hogy adományoznak az állatoknak, akkor ez az állatok és a természet iránti szeretet adománya.

Jól tudom, hogy a szükség és az éhezés egyre nagyobb ebben a világban, illetve csak a nép között, mert mint ahogyan sokan tudjuk, a gazdagok és szegények serege egyre távolabb kerül egymástól. Miért? Mert a gazdagok szíve egyre hidegebbé válik, és így  a szegény emberek többé-kevésbé a szükségtől hajtva a gazdagokhoz fordulnak, pénzt kérnek, úgymond koldulnak.
Gondoljunk Jézus szavaira: egyfelől, hogy előbb megy át a teve a tű fokán, mint ahogyan a gazdag Isten birodalmába; másfelől emlékezzünk Jézus szavaira a házépítéssel kapcsolatban. Képletesen mondva, sok gazdag a házát homokra építi, ami azt jelenti, hogy az össze fog dőlni: a keményszívű ember lelke tehát üres kézzel megy majd át a túlvilágra, hiszen a halotti ingen nincsenek zsebek.

Szükséges és szívbéli dolog, hogy az emberek elgondolkodnak a felebarát iránti szeretetről – a felebaráti szeretet azonban az állatokra is vonatkozik, az egész Földanyára. Az egymástól mindinkább távolodó seregek az állatok ügyét is érinti – és a Földét, hiszen tudjuk, hogy mi mindent okoztunk és okozunk neki. Az emberek megszólítják az embereket, és pénzt kérnek a szükséget szenvedő emberek számára. Ez helyes és jó. Az őskeresztények is gondolnak embertársaikra, mivel látják a szükséget a lakosság egy részénél. 

Az állatoknak azonban nincs szavuk. Én szeretnék az ő hangjuk lenni: „Kérünk, kérünk titeket, segítsetek!“
Tudom, hogy mindazok, akik nem dúskálnak a gazdagságban, hanem naponta kell megkeresniük - sokszor nehéz körülmények között a megélhetésre valót, érzik saját testükön, hogy mit jelent az, ha egy Euroval több, vagy kevesebb pénze van az embernek. Az állatok, a mi teremtménytársaink kérik a gazdagokat, és a nép minden emberét:

„Kérünk, kérünk titeket, ne egyetek meg minket!
És ha segíteni szeretnétek rajtunk,
akkor szerényen csak azt mondjuk:
Már egy euro is segít!“

Kedves Embertársaim!

Ne érezzék magukat kényszerítve a most következő bankszámlaszám miatt. Nem akarom Önöket semmire sem rábeszélni, vagy arra kényszeríteni, hogy bármit is adjanak. Mindössze miután a szív szólt, szükséges néhány szervezési útmutatót is adni. Kérem megértésüket.
Az állatok köszönetet mondanak – és én, Gabriella is, aki az állatoknak hangot adok, köszönetet mondok teljes szívből.

G.S. Stiftung Verwaltungs-GmbH
Bankszámlaszám.: 20 62 70
Volksbank Main Tauber eG
Bankleitzahl: 673 900 00
Felhasználási cél: „Bethlehem-Fest“

IBAN: DE38 6739 0000 0000 2062 70
BIC: GENODE61WTH

Online adományküldésre a Gabriele-Stiftung honlapján keresztül van lehetőség.

A prófétai szó az állatokért Gabriellától

német nyelven DVD formában is kapható
a DAS WORT kiadónál.

 

© 2014 Univerzális Élet • E-mail: univerzalis.elet@freemail.huImpressum