Az őskeresztények beszélni szeretnének a pápával

Kritikus kérdések a háborúval és a békével kapcsolatban

 

 II. János Pál pápa részére
Palazzo Apostolico Vaticano
 

V-00120 Città del Vaticano                                                                         

2003. február 13..

 

Tisztelt Karol Wojtyla fivér,

tekintettel egy rettenetes háború növekvő veszélyére, Ön békére szólítja fel az embereket, és a világ minden tájáról diplomatákat és politikusokat fogad abból a célból, hogy megvitassa velük, hogyan lehetne a fenyegető katasztrófát esetleg elhárítani.

Az Ön beszélgetőpartnerei e világ kategóriáiban gondolkodnak és beszélnek, amely a szakadék szélén áll, és Ön is sok szempontból alkalmazkodik ehhez a világhoz, különösen, amikor a háborúról van szó. Az egyház még mindig azt hangsúlyozza, hogy a békeszeretetet nem szabad összetéveszteni a pacifizmussal. Szemmel láthatólag az Ön intézménye ebben a kérdésben is utópiának tartja a Názáreti Jézus tanítását. 

Ez vezette az Univerzális Élet őskeresztényeit arra, hogy megkeressék, és beszélgetésre szólítsák fel Önt. A mi mozgalmunk világszerte elterjedt, Olaszországban is sokan ismernek bennünket, mint a mai idők őskeresztényeit. Ismételten tudatjuk a nyilvánossággal, hogy egy prófétaasszony él közöttünk, akin keresztül Krisztus újra beszél az emberekhez. Évekkel ezelőtt Krisztus rajta keresztül egy üzenetet adott át Önnek, és javasolta, hogy fogadja követét. A Vatikán átvette ezt a levelet, és hallgatott. 

Az őskeresztények most még egyszer Önhöz fordulnak a közösség egyszerű képviselőjén keresztül, abból a célból, hogy megtárgyalják Önnel a következő kérdéseket: 

1. Ha az Ön egyháza a megelőző háborúk ellen van, ahogyan nyilatkozott, akkor miért nem hagynak fel véglegesen az igazságos háborúról való tanításukkal? Jézus tanítása szerint minden háború testvérgyilkosság. Jézus mondta:

„Aki kardot ragad, kard által vész el.”

A 2000. évi Német Püspöki Konferencia egyik nyilatkozata szerint az igazságos háborúról szóló egyházi tanítás kifejezetten magába foglalja – elrettentő eszközként – a  tömegpusztító fegyverek használatát. Így ezzel Ön jóváhagyja a testvérgyilkosságot. A nagyhatalmak terjedelmes atomfegyverraktárait az egyház képviselői etikailag elfogadhatónak tartják. Ez Jézus tanítása? Hogyan akar Ön meggyőzően fellépni a békéért, amíg ilyen etikát képvisel? Jézusnak másmilyen erkölcsi alapelvei voltak.

Miért nem lép fel egyértelműen mindenfajta fegyvergyártás és -kereskedelem ellen? A fegyverek az ölést szolgálják. Az ölés és a háború pedig nem más, mint testvérgyilkosság. Isten parancsolataiban azt mondta:

„Ne ölj!”

2. Az emberiség erőszakossága, amely háborúkban tör ki, az azokat megelőző erőszakos gondolatok és cselekedetek következménye. Tisztelt Wojtyla fivér, Ön elismerte, hogy egyháza erőszakot, ölést és gyilkosságot gyakorolt a keresztes hadjáratok és az inkvizíció ideje alatt. Ezért mondta ki három évvel ezelőtt a „Mea culpa”-t. De Ön a felelősséget az egyház eltévelyedett fiaira és leányaira hárította át, és nem tett bűnbeismerést magára az intézményre vonatkozólag. Ki késztette egyházának fiait és leányait arra, hogy az inkvizíció brutalitását gyakorolják? Kik voltak az inkvizítorok, eme vérfürdők felbujtói? Ha Ön Jézusra, a Krisztusra hivatkozik, nem kellene esetleg kibékülnie a latin-amerikai őslakosok leszármazottaival oly módon, hogy visszaadja az egyház lopott javait, és jóvátételt eszközöl a meggyilkoltak és megkínzottak utódainak? A meg nem bűnhődött bűncselekmények negatív energiaként hatnak tovább az emberekben és lelkekben generációkon keresztül, és vetőmagjai az új erőszaknak. Jézus erre vonatkozólag is másként beszélt, mint az egyház. Azt mondta: 

„Amikor tehát fölajánlod adományodat az oltáron, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened: hagyd adományodat az oltár előtt, menj, békülj ki előbb testvéreddel, azután térj vissza és ajánld föl adományodat.” 

3. Aki békéről beszél, annak állandóan szem előtt kellene tartania az éhínséget és szükséget, mint a világméretű erőszak okait. Ezért kérdezzük Öntől: Nincs-e itt az ideje annak, hogy az egyház felmérhetetlen vagyonát e világ szegényeinek a rendelkezésére bocsássa? Ön engedi az adományok gyűjtését hívei között, akik maguk is egyre szegényebbek. Miért nem adja el részvénykötegeit és ingatlanait? Milliárdokat kaphatna értük, amelyekkel enyhíthetné e világ nyomorát.

Miért követel egyháza, pl. Németországban milliárdos nagyságrendű támogatást az államtól? Miért nem gondoskodik arról, hogy az állam ezt a pénzt a középosztályhoz és a szegényekhez juttassa? Vagy talán intézménye még gazdagabb akar lenni? Miért nem tartja magát Jézus, a Krisztus tanításához? Mint ismeretes, a gazdag ifjúval folytatott beszélgetésben Ő azt mondta: 

„A gazdag ember nehezen megy majd be a mennyek országába…Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni.”

 

Ezzel nem utasítja-e el Jézus Hegyi Beszédét, mint utópiát, amikor éppen a Hegyi Beszéd vezeti az embereket az egyenlőséghez, békéhez és mindenki jólétéhez? Nekünk őskeresztényeknek érthető, hogy Ön milliárdokat birtokoló egyházával nem fog átmenni a tű fokán, és ezért elutasítja a Hegyi Beszédet is, mert az egyenlőséget, szabadságot, egységet, testvériséget és igazságosságot tanít.

Miért építteti és állíttatja helyre templomait és székesegyházait állami pénzekből, amikor viszont másutt az emberek szegénységben és éhínségben élnek? Már Ézsaiás próféta is rámutatott arra, hogy Isten nem kőből épült házakban lakik. És István mártír, akit az Ön egyháza boldoggá avatott, megismételte a próféta eme kijelentését – ezek után az akkori papi rend parancsára megkövezték. 

4. Az Ön egyháza miért a pogányságot testesíti meg, és miért nem Jézus, a Krisztus tanítását? A pogányság mindig is a háború oldalán állt, és ma is azt teszi. Félelmet és szabadsághiányt terjeszt. Sok minden, ami az Önök szertartásaiban és dogmáiban szerepet játszik, pogány misztikus kultuszokból származik. Hogyan akarja összhangba hozni a katolikusok Isten anyja imádását – amely egy egyiptomi istennőre, Iziszre emlékeztet – a Názáreti Jézussal? Vagy az ereklyék imádását, amely az ókori Egyiptomból származik? Vagy az egyházi szentség dogmáját, Jézus anyjának „Isten szülőanyjává” emelését és az örök kárhozatot, amelyeket a konstantinápolyi, epheszoszi és chalcedóni egyházi zsinatokon nem a Szent Szellem inspirált, hanem a római császárok kezdeményeztek. És a bűnbocsánat kapuja, amelyen hívőit 2000-ben átvezette, pogány hagyomány az ókori Róma idejéből, és összefüggésbe hozható a „Janus-kapuval”, amelyet a római császár a háború idején kinyitott, a béke létrejöttével pedig bezárt. Mit mondana Jézus a pogány bűnbocsátás vásári szertartására, amelyet az Ön pápaságának ideje alatt ismét életre hívtak? Mit gondolna a szentek szobrokkal és körmenettel való imádásáról, amely sok vonásában emlékeztet az ókori Babilon bálványokba és démonokba vetett hitére? Még a pápai fejdísz, a püspöki süveg és a talár is, amelyet a klérus a misén visel, az ókori misztikus kultuszok ruhatárából valók.

Nem lenne jobb, ha a pápa, bíborosai és püspökei félretennék pompás öltözéküket?

A szükség idejében, és összehasonlítva mindezt a Názáreti Jézus és apostolai egyszerűségével, nem tűnnek-e ezek a dolgok inkább kínosnak?

5. A Názáreti Jézusnak nemcsak a pompás öltözékhez nincs semmi köze, hanem a pazar titulusok is távol állnak tőle. Mint mi, úgy Ön is jól tudja, hogy Ő kifejezetten ezt mondta: 

„Ne hívassátok magatokat rabbinak, mert egy a ti Mesteretek, ti pedig mind testvérek vagytok. Atyátoknak se hívjatok senkit a Földön, mert egy a ti Atyátok, aki a mennyekben van. Egyedül Ő a szent.” 

El tudja képzelni, tisztelt fivér, hogy a Názáreti Jézus egyetértene azzal, hogy Ön „Szent Atyának” hívatja magát? Amíg Ön hierarchiájához és tekintélyelvűségéhez ragaszkodik, nem cselekszik a testvériség tanítójának, Krisztusnak Szellemében, és békére való felszólításai erőtlenek. Tekintetbe véve az egyház tanítását az igazságos háborúról, beleértve a tömegpusztító fegyverekkel való fenyegetést, és tekintetbe véve az Ön intézményének felülmúlhatatlan véres múltját, az egyház békére való felszólításai inkább gúnyolóan és csúfolóan hatnak az Isten- és felebaráti szeretet nagy tanítójára.

6. Mivel magyarázza azt a tényt, hogy a papok minden időben Isten prófétáinak ellenfelei voltak, és legtöbbjüket megölették: Istennek ószövetségi követeit, azután a Názáreti Jézust, később pedig a belső kereszténység képviselőit, mint pl. a katharokat vagy a misztikusokat, mint amilyen Savonarola volt? 

7. Mi őskeresztények nem vagyunk a katolicizmus és a protestantizmus ellen. Mindenki úgy gondolkodhat és élhet, ahogyan tetszik neki. De feltesszük a kérdést, hogy ékesítheti-e magát valaki a „keresztény” névvel, amikor megveti a fent említett pontokban a nagy tanítómester, Jézus, a Krisztus alapelveit? 

Ez csak néhány kérdés és tisztázandó dolog, amelyet a mai őskeresztények meg szeretnének vitatni Önnel. Reméljük, hogy ez a levél eljut Önhöz, és így el tudja dönteni, szándékozik-e velünk beszélni vagy sem. Jézus, a Krisztus igazságossága azt tanítja, hogy aki nem tartja be ígéretét Istennek, az nem méltó semmire sem – ez éppúgy vonatkozik Önre is, mint ránk. Ha nem vesz tudomást ezekről a kérdésekről és tisztázandó dolgokról, amelyek az őskeresztény szellemtől származnak, más úton kell majd elszámolnia velük szellemi síkon. Ez azokra is érvényes, akik illetékesek abban, hogy ez az írás eljusson Önhöz.

 Kérdéseink és tisztázandó dolgaink sok embert érdekelnek. Ezért ezt az írást nyílt levélnek tekintjük. Az Univerzális Élet őskeresztényeinek közössége örömmel fogadná, ha Ön, tisztelt Karol Wojtyla fivér, hajlandó lenne egy beszélgetésre velünk.

Baráti üdvözlettel, 

Christian Sailer