Szemelvények: A Próféta 15. száma – az Igazság lapja c. brosúrából 

...Sok borjú csak azért született, hogy rögtön megöljék. Az Európai Unió „Heródes-díja” teszi ezt lehetővé, ugyanis 225,- márka jutalmat fizetnek minden borjúért, ha a születésüktől számított 20 napon belül megölik őket. Németország ezt a jutalmat nem fizeti ki (de az EU-pénztár révén mégiscsak hozzájárul), ezért kell a borjakat hosszú, gyötrelmes utaztatással Franciaországba vagy Spanyolországba szállítani. Ilyen módon 1993 óta több mint 2 millió borjút öltek meg.

 ...A teheneket a trieszti kikötőben behajózták, hogy pl. egy libanoni vágóhídon levágják.

Szemtanúk jelentik, hogy az állatok kirakodásakor, a több hetes út után, a bejrúti kikötőben már csak életben maradottakról vagy félholtakról lehet beszélni. A megelőző többszöri ki- és berakodási eljárás következtében testük tele van kezeletlen, vérző sebekkel, szemsérüléseik vannak, lábuk megrándult és eltörött. A bejrúti kikötőben, a végállomáson a súlyosan sérült, teljesen kimerült és alig járóképes szarvasmarhákat még mindig a legbrutálisabb módon ütlegeléssel hajtják le a hajóról. Gyakran vasrudakkal verik őket, és a szemükbe is beledöfnek. Az elektrosokk is kedvelt kínzóeszköz annak érdekében, hogy a szerencsétlen állatokat engedelmessé tegyék. Főképpen az áldozat genitális testrészeinél és a szeménél alkalmazzák. Sok szarvasmarha e kínok közepette összeesik, és már csak elpusztulni akar. A halál jogától is megfosztják, mert valahogy – mindegy, hogy milyen súlyosan sérült – de „élve”, vagy jobban mondva „haldokolva”, el kell jutnia a legközelebbi vágóhídra. A gyötrelmek miatt már járóképtelen szarvasmarhákat lábuknál fogva, csörlő segítségével könyörtelenül felhúzzák a hajóból úgy, hogy testsúlyuk terhe alatt lábuk szakad és törik. A következő képek azt mutatják, hogy mi történik a rakodás után: az állatokat lemészárolják, ez azt jelenti, hogy következik az úgynevezett nyakvágás, miközben az állat teljes tudatosság mellett lassan kivérzik.

Az európai ember, aki emiatt felháborodik, azzal szeretné megnyugtatni a lelkiismeretét, hogy nálunk a mészárlás előtt elkábítják az állatokat – egyébként minden úgy játszódik le, mint a képeken. Ez a gyilkosság a szépen megterített asztaloknál késsel és villával folytatódik, miközben senkiben nem tudatosodik, hogy pl. az ő „mignon filéje” röviddel azelőtt hogyan nézett ki.

 Az embernek Isten képmásává kellene lenni: szeretet, jóság, egység, jóindulat és szabadság. Ebben a tudatosságban eggyé kellene válnia az állatokkal és a növényekkel, a természeti birodalmakkal, valamint az elementáris erőkkel, a csillagokkal, a kozmosszal, a mindenséggel – és önmagával. Az ember egoista beállítottsága miatt lett meghasonlott, elfajzott és gátolt. A természetellenes, alantas magatartását megpróbálja az állatokra átruházni. Az állat viszont szabad, mert „normálisan”, a természet törvényeinek megfelelően, ugyanakkor önmagához hűen él. Minden állat tudatosan magában hordozza az isteni szabadságot, amely egyik evolúciós fokról a másikra mind jobban feltárul neki. A makrokozmosz előre meghatározott ciklusokban vezeti a mikrokozmoszt, az állatot, függetlenül attól, hogy az milyen tudatállapottal rendelkezik. Ezért érzi magát az állat szabadnak.

 Az ember is magában hordozza a kozmikus szabadságot. Ezt viszont eltakarja az egó szűkössége, például a külső világhoz kötött érzékei és kusza gondolatlabirintusai által, amelyet egyesek intelligenciának neveznek.